Vaginizmus/genitális-medencei fájdalom/behatolási zavar
Vaginizmus, genitális-medencei fájdalom, behatolási zavar összetett probléma, amely a nemi szervek fájdalmát, illetve nők esetén a hüvely görcsös összehúzódását jelenti.
A vaginizmus a női hüvely görcsös összehúzódása, összezáródása, amely lehetetlenné vagy fájdalmassá teszi a behatolást, illetve ezen felül minden behatolással kapcsolatos fájdalom ide tartozik. Ezt a nők esetében vaginizmusnak illetve genitális-medencei fájdalom/behatolási zavarnak nevezzük.
A férfiak esetében is előfordul az aktussal, a behatolással és a szexuális tevékenységgel kapcsolatos testi fájdalom elsősorban a nemi szervek esetében, melyet a férfiak esetén szintén genitális-medencei fájdalom/behatolási zavarnak nevezünk.
A mai meghatározás szerint genitális-medencei fájdalomnak/behatolási zavarnak nevezzük azt az állapotot, amikor a hüvely görcsös állapota miatt a behatolás kísérlete fájdalmat okoz, így lehetetlenné válik, illetve azt amikor akár a férfi akár a nő részéről a nemi szervek fájdalma jelenik meg.
Mindezek a tünetek egy részének a közismertebb neve a vaginizmus, a hüvely görcsös összehúzódása amely sokszor olyan súlyos mértékű, hogy az ujjal történő behatolás, de még a tampon felhelyezése sem lehetséges a görcs okozta fájdalom miatt és az is előfordulhat, hogy már a behatolás gondolatára összehúzódnak a hüvelyi izmok és a nő komoly fájdalmat él át.
Régebbi meghatározás szerint a hüvelygörcs (vaginizmus) elkülönült a fájdalmas közösülés (dyspareunia) kategóriától, a legújabb terminológia szerint viszont ez a két típus egy kategóriába sorolandó.
Milyen okai lehetnek a genitális-medencei fájdalomnak/behatolási zavarnak?
Előfordul, hogy testi okok állnak a háttérben. A különböző hüvelygyulladások, a hüvelyi szárazság, nőgyógyászati műtétek, hüvelyi atrófia, endometriózis, ösztrogénszint csökkenés és még számos egyéb nőgyógyászati ok miatt érezhetnek a nők fájdalmat a közösülés megkísérlésekor. Ezért fontos az orvosi, nőgyógyászati vizsgálat, adott esetben hormon kivizsgálás is szükséges lehet.
Mindezzel együtt nagyon gyakoriak a lelki okok. Sok vaginizmussal küzdő nő esetében az első vagy valamely korábbi szexuális élmény nagyon rossz, esetleg traumatikus emléket hagyott, amely hatással van a későbbi szexuális életükre. Sajnos a szexuális abúzuson átesett nőknél is igen gyakori ez a probléma. A szigorú vallási nevelés vagy a szülőktől a szexualitásra, initmitásra vonatkozó negatív üzenetek is lehetnek a probléma gyökerei, hiszen a szexualitást övező bűntudat és szégyen testi szinten is gátolja a testi öröm átélésének képességét.
Előfordul, hogy a terhességtől való félelem áll a háttérben, főleg akkor, ha nem alakult még ki kiforrott, a partnerek közötti közös megegyezésen alapuló, megbízható védekezési módszer, de félhet a nő a szexuális úton terjedő betegségektől is, amely szintén gátolhatja a hüvely izmainak ellazulását a közösüléskor.
Sok esetben párkapcsolati okokra vezethető vissza a vaginizmus. Ilyenkor a szexuális zavar a párkapcsolati problémák tünete. Sokszor a mélyben húzódó, tartósan fennálló, meg nem beszélt konfliktusok ilyen formában jelzik, hogy a kapcsolatban valami nincs rendben és ez gátolja, hogy a nő képes legyen befogadni a férfit konkrét és átvitt értelemben is. Ilyenkor segíthet a párterápia az által, hogy a ki nem mondott konfliktusokat a felszínre hozza, így azok megoldhatóvá válnak.
Általánosan elmondható, hogy egy fájdalmas aktus átélése azt váltja ki az elszenvedőjéből, hogy minden hasonló helyzetben szorongani fog, ami az izmok összehúzódásával és ennek következtében fájdalommal járhat. Emiatt a személy elkerüli az ilyen helyzeteket, ami látszólagos megnyugvást hoz, de semmiképpen sem oldja meg a problémát. Akkor jelentkezik újra, ha szerelmes lesz, kapcsolatra vágyik, amelynek a szexuális együttlét is a része. A fentiek következtében ezek a nők sokszor elkerülik azokat a helyzeteket, ahol fennáll annak a lehetősége, hogy szerelmi kapcsolatot létesítsenek. Vágynának a kapcsolódásra, de szoronganak a szexualitástól és ezért inkább nem is keresik az ilyen helyzeteket. Ez rövid és hosszú távon is nagyon nehéz a számukra. Egy beszűkült életformát is hozhat, ami elmagányosodáshoz, önértékelési zavarokhoz, hosszabb távon depresszióhoz vezethet. Ha mégis vállalják a kapcsolatot, akkor sem lesz kielégítő a szexuális életük, hiszen sok szorongással jár és nem teljes az együttlét. Előfordulhat persze, hogy jó kommunikációval képessé válnak arra, hogy eltérjenek a szokott forgatókönyvektől és behatolás nélkül is tudják élvezni a szexuális együttlétet. Sajnos ez a ritkább, legtöbbször leginkább csak a szexuálpszichológus szakember tud segíteni.
Bővebben: A vaginizmus, genitális-medencei fájdalomzavar problémájáról Füredi Krisztián szexuálpszichológus